Janikovszky Éva szegedi írónő

A nagy mesemondónő

A városi sétánkat egy újabb szobor felkeresésével folytattuk. Újra rá kellett döbbennem, hogy Szeged mennyi sok magyar írónak, költőnek adott otthont. Itt született például Kucses Éva Etelka Nametta, akinek műveit mi Janikovszky Éva néven szerettünk meg. A Janikovszky nevet először a Szalmaláng című regényének megjelenésekor használta. És persze mondani sem kell, a regény történetének egyik szála épp Szegeden játszódik.

Janikovszky Éva (született Kucses, később Kispál Éva) (Szeged, 1926. április 23. – Budapest, 2003. július 14.) Kossuth- és József Attila-díjas író, szerkesztő.

Kucses Éva Etelka Nanetta néven zsidó polgári családban, Kucses Pál műszaki kereskedő és Bartos Júlia Lili gyermekeként született. Apja a nevét később Kispálra magyarosította. Kucses Pál, a katolikus Kucses Károly és Tóth Etelka fia 1924-ben vette feleségül a jómódú, izraelita Bartos Lipót és Schaffer Zsófia lányát, Bartos Júlia Lilit. Az ifjú házaspár elvált, amikor 7 éves volt a kislányuk, Kucses Éva. Anyai nagyapja, Bartos Lipót szegedi könyv-és papírkereskedő volt, jónevű könyvesboltja volt a belvárosi korzón.Nevelőapja Donászy Kálmán, újságíró, költő, akit „kispapának” hívott és naplójában szeretettel említett. Neki köszönheti első irodalmi élményeit. 1939-ben kedvenc íróm kategóriájába Donászy nevét írta 13 évesen.

Középiskolai tanulmányait a szegedi M. Kir. Állami Árpádházi Szent Erzsébet Leánygimnáziumban végezte.[5] 1944–1948 között a Szegedi Tudományegyetemen filozófia, néprajz, magyar és német szakon folytatta tanulmányait. Ezt még kiegészítette 1948–1950 között az Eötvös Loránd Tudományegyetemen filozófia, pszichológia és politikai gazdaságtan szakokkal. 1950-ben tanári oklevelet szerzett.

Már diákkorában részt vett baloldali tüntetéseken, és a kommunista mozgalom szegedi egyetemi szervezői között volt.[6]

Naplója szerint 18 évesen Fábián Ferenc szegedi újságíróba volt szerelmes. 1945-ben, 19 éves korában házasságot kötöttek, amiben szerepet játszhatott a zsidótörvény alóli mentesülés és a deportálás elkerülésének lehetősége is. Anyjával ő megúszta a deportálást, nagyszüleit viszont koncentrációs táborba vitték, ahol végül ők is életben maradtak.

Naplójában ekkoriban a már házas Ortutay Gyulához írt romantikus vonzódásról tanúskodó monológokat, de nem tudni, ez több volt-e plátói szerelemnél.

Egyetemistaként megismerkedett Janikovszky Bélával, az ÁVH szegedi parancsnokával, akivel szerelmi viszonyt folytatott, amikor pedig a férfit Budapestre helyezték, követte őt.[8] 1948 szeptemberében a Szegedi Tudományegyetemet otthagyva Budapesten az ELTE hallgatója lett, ahol 1950-ben szerzett tanári oklevelet. Fábiántól közben elvált.

Pályájának alakulását politikai elkötelezettsége és magánéletének alakulása is befolyásolta.[6] Az 1945 utáni években kifejtett kommunista tevékenységének köszönhetően ekkorra a kommunista párt biztos káderének számított, és már bölcsész egyetemistaként minisztériumi állást kapott: a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban kezdett dolgozni 1950-ben, először a Nevelésügyi Főosztályon, majd a Tudományügyi Főosztályon előadó, végül a Tankönyvosztály főelőadója lett, 1953-ig. 1952-ben bizalmi állásban Darvas József miniszter beosztottja volt.[6] 1952 októberében kötött házasságot a még szegedi egyetemistaként, kommunista aktivistaként megismert dr. Janikovszky Bélával, aki házasságkötésükkor az ÁVH magas rangú tisztje (1949-ben az ÁVH tisztjeként a Rajk-perben a kihallgatások és a kínzások egyik vezetője, a Pálffy György és társai, valamint a Sólyom László és társai elleni koncepciós perek egyik irányítója) volt.

1953–1957 között az Ifjúsági (később Móra) Könyvkiadó lektora, majd főszerkesztője lett. Sokáig dolgozott ebben a munkakörben, 1964-től egészen 1987-ig. Eközben a Minerva Kiadó szerkesztői munkakörét is ellátta 1981–82-ben. 1987-ben vonult nyugdíjba, de továbbra is munkatársa, igazgatósági tagja maradt a Móra Ferenc Könyvkiadónak. 1999-től a Hölgyvilág című hetilapban is jelentek meg írásai.

1978-tól, megalakulásától 1995-ig elnöke volt az IBBY (Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsa) magyar bizottságának. Elnökségi tagja volt az UNICEF Magyar Bizottságának, 1991-től elnöke volt a Staféta Alapítvány kuratóriumának (a hátrányos helyzetű gyerekek továbbtanulásának biztosításáért), 1996-tól elnöke volt az Írószövetség Gyermekirodalmi szakosztályának.

Forrás: hu.wikipedia.org